Tisztelt Olvasó!
Iskolánk idén 70 éves. Veres Péter szavaival köszöntöm Önöket ezen a szép ünnepen:
„Ide kell hoznunk a nagyvilágot, ide kell hoznunk mindent, ami szép, ami jó, ami nemes, és amit érdemes.”
Az ünnepben a legszebb és a legfontosabb az együttlét. Ünnep a mai nap, mert megelevenedik a múlt a sok gyermekkori álom varázsával, minden jó – rossz oldalával, átölel és repít vissza az években.
Hazánkban a szervezett iskoláztatás több mint ezer évre tekint vissza. Az oktatás, nevelés, iskoláztatás a történelem viharaiban csiszolódott, változott, alakult. A ma iskolái is óriási változásokat élnek meg, melynek mi is részesei vagyunk. Ami nem változik az a két állandó szereplő: tanító és tanított.
70 év! Mennyi-mennyi munka, öröm, harc, türelem, remény, szenvedés, siker, csalódás, élmény, kitartás, álom van az elmúlt évtizedek mögött.
70 év alatt rendszerek, törvények, rendeletek jöttek, mentek. A „Bugyi Általános iskola” ebben a jelentős változás-sorozatban azért maradhatott meg annak, amiért szeretjük, és amiért 70 éve népszerű, mert fő feladatát soha nem tévesztette szem elől: gyermeket nevelni, hitet és tudást adni, képességeket és készségeket fejleszteni azoknak, akik az országunk jövőjét jelentik. Külön köszönet azoknak a pedagógusoknak, igaz embereknek, akik áldozatos munkájukkal beírták nevüket 70 év tanulóinak lelkébe. Hála azoknak, akik megtanították és megtanítják az ifjakat mindarra, amire a gyermekeknek nem gyermekként, hanem majd felnőttként lesz óriási szükségük.
Az iskola megújul azért, mert részben új szabályozók, részben más elvárások szerint működik: Ami nem változik: az a szellemisége, a családias, gondoskodó szeretet, a humánum, a jövőbe vetett hit. Nekünk a „Kazinczy-s” nevünkhöz méltónak kell lennünk, és a „Jót! s Jól!” mottónk szerint cselekedni. Az iskolai élet legfontosabb kérdése: honnan, hová? A honnan adott, az a mögöttünk lévő múlt, aminek szókincséből kikoptak kifejezések, mint kisdobos, úttörő, raj, őrs, csapatzászló, iskolai takarékbélyeg, Pajtás Újság. A jelen szókincsébe beépült az app, android, webes felület, link, excel, sms, chat, like, posztolni. Ma már nem röplapokat terjesztenek, hanem az interneten megosztanak. Nem levelet írunk, hanem e-mailt. A pedagógus társadalomnak pedig új kihívásokkal kell szembenéznie nap, mint nap. Másra van szüksége a mai gyerekeknek, akik okos telefonnal a kezükben születnek, s a facebook képezi a közösségi terüket. Ők már olyan munkakörben fognak dolgozni, amik még talán nem is léteznek. A 21. századi pedagógiának ezért a tudásépítésre kell koncentrálnia. Amikor nem készen kapja a gyerek a tudást, hanem az információkból neki magának kell létrehoznia, felépítenie valami újat. Az új pedagógiai kihívás az, hogy egyre kevésbé a tanítás, és egyre inkább a tanulás felől kell megközelítenünk a szakmát. S ami ehhez nélkülözhetetlen, az a jövőt építő pedagógus és a jövőbe vetett pedagógiai hit.
Úgy érzem, büszkék lehetünk iskolánkra, tanítványainkra, a régi tanítványokra. Az elvégzett munkának nagyon sokszor beérett a gyümölcse, hiszen tanítványaink közül sokan öregbítették iskolánk jó hírnevét, az életben is megállták helyüket vezetőként, beosztottként, és ami a legfontosabb, emberként.
Kollégáimmal együtt továbbra is azon munkálkodunk, hogy iskolánk hagyományait megőrizzük, az értékeket tovább vigyük és tovább adjuk.
A nyaranta kirajzó végzősök, mint egy öregedő fa évgyűrűi követik egymást. Az elsők, a fa belseje, a tartást, a hagyományt, a formát, a biztonságot adják. A legkülsők, a maiak, a napi életet, a nedvkeringést biztosítják a fának, a pezsgő életet az iskolának. Egyik sem lehet meg a másik nélkül.”
Valljuk: A boldogságot nem lehet ajándékba kapni. Egyetlen titka: adni mindig csak adni. Jó szót, mosolyt, hitet, bátorítást. És sok-sok önzetlen tiszta szeretetet.
Nagyon köszönöm a megszólított régi tanítványoknak, hogy megtiszteltek bennünket alkotásaikkal, amelyekből kiállítás nyílt iskolánkban.
Bak Károlyné, Bálint Dóra, Buzekné Szeleczki Erzsébet, Császár Zita, Gazda Bella, Gazsó István, Huber Erika, Hunyadiné Lacza Judit, Kaszás Vera, Keresztesiné Juhász Ibolya, Mundrusz Anett, Mundrusz Tamásné, Neubauer Babett, Neubauer Istvánné, Pintér Ildikó, Pomozi Jánosné, Purczel Rita, Simon László, Solymosi Borbála, Szőke Anna
Köszönöm, hogy hívó szavunkra, vállalták a gála műsorban a fellépést, amellyel emlékezetessé tehettük ünnepségünket:
