Sok szeretettel és tisztelettel köszöntjük iskolánk igazgatónőjét, tanítóit, tanárait, dolgozóit!

Minden évben június első vasárnapján köszöntjük a pedagógusokat.
Pedagógusnak lenni talán az egyik legnehezebb hivatás, önök mégis ezt a foglalkozást választották. Szólhat e döntés mellett a gyerekek szeretete, vagy akár a következő nemzedék tanítására hívó akarat. Annyi biztos, hogy semmiképp nem mondhatjuk, hogy könnyű dolguk van. Nem lehet egyszerű minden nap elmondani az évek alatt gondosan összeállított óraanyagot, és egy tanár számára minden bizonnyal bosszantó és unalmas lehet, ha egy diák, már a harmadik óra után sem érti meg. Ezért most szeretnénk elnézést kérni, mert feltételezhetően ebben a mi életkori szeleburdiságunk is nagyban közrejátszhatott.
Alsó tagozatban  nagyon kedves, féltő gonddal terelgető, segítőkész tanítónőink voltak, Edit néni, Rita néni és Marina néni személyében,  akik megtanítottak minket gyöngybetűkkel írni, meséket olvasni, számolni, akik jó közösséget kovácsoltak belőlünk és akiknek biztos, hogy egész életünkben nagyon hálásak leszünk.
Talán többünknek a felső tagozat nem volt annyira habos-torta, a nehéznek tűnő tantárgyak, a sok tanulnivaló miatt, de jóindulatú tanárainak köszönhetően ezt is sikerült átvészelnünk.
Most itt állunk két héttel a ballagás előtt. Mindannyiunk torkában van valami gombócszerű érzés, ahogy sorban előjönnek az iskolában eltöltött emlékeink, és valahogy a kellemetlenebb emlékek már vagy elhalványultak vagy nevetségesen aprónak tűnnek.
Most egy rövid műsorral szeretnénk megköszönni iskolánk pedagógusainak és dolgozóinak ezt a gyorsan elrepült 8 évet.
Köszönjük a törődést, a rengeteg segítséget, támogatást, biztatást, amit az évek során kaptunk, mely által azzá lettünk, akik most vagyunk. Reméljük szeretettel emlékeznek ránk vissza, s egyszer büszkék lesznek ránk, hogy tanítványaik voltunk.