Iskolánk sok éves hagyományát, a Szülők Bálját idén április 14-én rendeztük meg. Hosszú szervezés, sok-sok készülődés, fárasztó, de jó hangulatú táncpróbák, ruhapróbák előzték meg.
A bált megelőző pénteken már mindenki nagy lázban égett. Estére a szülők gyönyörűen feldíszítették a tornacsarnokot, szépen elrendezve, megterítve, a másnapi vendégfogadásra készen sorakoztak a hosszú asztalok.
A bál napján, szombaton délután a fényképezkedéssel próbáltuk oldani a feszültséget, mindenkinek nagyon jó kedve lett, bár nagyon hűvös szél fújt, mi igyekeztünk szépen mosolyogni (vicsorogni) a kamerába.
Miután a vendégek elfoglalták a helyüket, a nyolcadikosok végre eltáncolhatták a keringőjüket, majd Gabica néni köszöntő beszéde után következett a közös műsor: a Wonderful Life és Bereczki Zoltán-Kerek egész c. száma után alsós tanár néninket, Magdi nénit leptük meg a Te majd kézen fogsz és hazavezetsz c. dallal. Bai Enikő és Pali Vivien egy szép verssel köszönték meg a szülők és a pedagógusok munkáját, türelmét. Ezek után még egyszer eltáncoltuk a keringőt. Ekkor már mindenki sokkal felszabadultabb volt, mert tudtuk, hogy most utoljára táncolhatjuk el. Ezután egy gyertyával és egy szál rózsával a szüleinkhez mentünk és felkértük őket táncolni a Gyertyafénykeringőre.
A vacsora után az apukák görög tánccal szórakoztatták a vendégeket, az anyukák matrózként léptek a fedélzetre. Tanárnőink fergetes bajor sörtánccal szereztek mindenkinek óriási meglepetést.
Éjjel, amikor már sokan elfáradtak a táncolásban, elsötétült a csarnok. Kíváncsian vártuk, hogy mi fog történni: Edit néni beindított egy vetítést, mindenkiről volt egy kiskori és egy mostani kép is, alatta pedig a kedvenc zenéink szóltak. Nagyokat nevettünk azon, hogy sokan semmit se változtak, egyesekre pedig rá se lehet ismerni.
A tombolahúzást hajnalig tartó mulatozás követte. Másnap fáradtan, kótyagosan láttunk neki a mosogatásnak, takarításnak, rendrakásnak.
Azt mondják, ,,minden jó, ha a vége jó!” Hát mi úgy érezzük, ennél jobban nem is sikerülhetett volna az első bálunk! Azóta is sokat viccelődünk azzal, hogy nagy a hiányérzetünk, kellene még egyet rendezni…
Nagy Panni
