Kollár Anna: Ballagásunkra

Ballagunk!  Hát itt a perc
mit oly régóta várunk.
Elmegyünk, és végre már
teljesül az álmunk.

De ne gondold, hogy rossz
és szörnyű emlék marad,
Akad itt szép, megható
és érzékeny pillanat.

Az tény, hogy nem voltunk jók,
és nem mindig szerettek,
De így, a végén talán
jóra is emlékeztek.

Ó, a régi szép idők,
mikor iskolát kezdtünk.
remegett kezünk, lábunk,
és bizony hullt a könnyünk.

Akkor még kicsik voltunk,
és féltünk a világtól.
Most egy-két rossz szavunkban
már semmi meg nem gátol.

Békélj most meg, nézz körbe,
senki sem akar vitát.
Legyenek ránk most büszkék?
Ne kövess el több hibát.

Idő múlása segít,
begyógyulnak a sebek.
Mi rossz volt, az elmúlik,
de a jók még fénylenek.

S ha egyszer visszatérünk,
hogy új emlék szülessen,
Mutassuk meg mi rejlik
bennünk, kis rémségekben.

Nem húzom az időtök,
tudom, hogy már mennétek.
A szép pillanatokat
soha ne feledjétek.