Kedves Szüleink!
Köszönjük a biztatást és a sok segítséget. Mindannyiunkban ott van az a pillanat, amikor első alkalommal kísértetek be az iskola kapuján át, egészen az osztályteremig. Köszönjük, hogy féltésetek ellenére el tudtatok engedni minket, például egy osztálykirándulásra. Tudom, hogy akkor izgultatok legjobban, amikor egy éve községünktől 680 km-re lévő Székelyföldre indultunk. Egy hét múlva, hazatértünkkor láthattátok, felejthetetlen élményekkel lettünk gazdagabbak. Igyekszünk szorgalmunkkal és a becsületes életünkkel meghálálni mindazt, amit értünk tettetek és tesztek ezután is. Mi pedig indulunk megkeresni azt az utat, amelyet választottunk!
Kedves tanáraink, diáktársaink és kedves vendégeink!
Köszönetet mondok magam és társaim nevében a tanítóinknak, tanárainknak azért a sok türelemért és segítő fáradozásért, amit értünk tettek. Nemcsak a tanórákon, hanem az együtt átizgult versenyeken, és a pályaválasztás időszakában. Hiszen ők biztosan tudják, hogy minden szájrándítás és tiszteletlenség idővel megváltozik és a sok szép, amiről beszéltek nekünk, egyszer a tulajdonságaink közé fog tartozni. Arra kérem őket, hogy maradjanak meg emlékezetükben a szép órák, a közös kirándulások, és ne a csínytevéseinkre emlékezzenek!
Nélkülük nem lennénk azok, akik vagyunk. Nagy szerepet játszanak életünkben. Soha nem feledjük el, azt a sok izgalmat, amit a dolgozatok előtt éreztünk, vagy amikor az érdemjegyet kaptuk. Köszönjük gondoskodásukat és végtelen szeretetüket.
Kedves Ballagó Osztálytársaink!
Sokat sírtunk és nevettünk együtt. Viccelődtünk, de volt, hogy kötekedtünk egymással, sokszor még meg is sértődtünk, de mindig sikerült megértenünk a társunkat, és kibékülnünk! Köszönöm nektek a megértést, a biztatást, mindent, amit kaptam és tanultam tőletek! Utolsó kazinczys tanévünk elején megfogadtuk, hogy az év minden percét kiélvezzük. Azt hiszem sikerült, ím itt állunk, rengeteg emlékkel a szívünkben. Ma, nekünk utoljára szólt a Kazinczy iskola csengője. Úgy vélem, az elmúlt hónapokban fogtuk fel igazán, milyen az, amikor számoljuk vissza a napokat, meg szeretnénk állítani az időt, vagy lelassítani, hogy még egy kis időt tölthessünk egymással. Még egyszer, utoljára kérdezgethessük egymástól, hogy mi volt a házi feladat, vagy éppen ki milyen tízórait hozott az iskolába.
Most elbúcsúzunk szeretett tanárainktól, iskolatársainktól, az osztálytermektől, az épülettől. Új iskolába, új osztályba kerülünk, de legbelül tudjuk, hogy igazából örökké összetartozunk
Juhász Laura, Gémesi Krisztina
