Barangolás Határok nélkül
„Percre se feledd, hogy testvéred minden magyar, bárhol éljen” (Wass Albert)
A két 7. osztály június 8-án elindult Erdélybe. Az első nap Királyhágónál, Erdély kapujánál álltunk meg, Szovátán a Medve-tavat sétáltuk körbe, majd Farkaslakán Tamási Áron sírhelyénél énekeltünk, és koszorút helyeztünk a sírjához.
A 2. nap szekerekkel jutottunk le a Vargyas-szorosba. Az időjárás minden formájában volt részünk Lefelé megáztunk, fáztunk is egy kicsit, viszont a kirándulás végére kisütött a nap. Hatalmas túrát tettünk, felmentünk a Lócsűr barlangba és az Orbán Balázs barlangba, ahová egy nemzeti színű szalagot is kötöttünk. A napot Kovács Béla bőrművesnél zártuk. Itt megtudtuk, hogy lesz a cserzett marhabőrből kész termék. Egy egyedi bőrhegedű hangját is meghallgathattuk.
A harmadik nap is bővelkedett élménnyel. A Sütő család gyönyörű festett és faragott tárgyait csodálhattuk meg. A vargyasi iskolában háromszor is voltunk: először rövid előadással bemutatkoztunk egymásnak,majd megnézhettük a ballagási főpróbát, este közösen játszottunk. A fiúk fociztak, aki akart táncolhatott, jó volt látni, hogy hamar barátságot kötöttek a gyerekek egymással. Az Összetartozás emlékműhöz koszorút helyeztünk, és 2-2 rózsafát ültettünk az iskolához és az emlékműhöz a Vargyasi Dávid Ferenc Ifjúsággi Egyesülettel közösen. Vargyason egy istentiszteleten is részt vettünk, mely felemelő érzés volt. Nagy megtiszteltetés ért, amikor felkértek, hogy énekeljek is. Katartikus élményben volt részem, és a visszajelzések alapján a gyülekezet számára is megható pillanatokat okoztam.
Ezután az Erdővidék Múzeumba mentünk, itt az állandó és az aktuális kiállításokat néztük meg. A csodálatosan felújított nagyajtai erődtemplomot is meglátogattuk, ahol Fekete Levente lelkész kalauzolt bennünket.
Negyedik nap, június 11-én Kisbaconban jártunk, ahol meglátogattuk a helyi óvodát és az elemi iskolát. A látogatás apropója az volt, hogy örömet okozzunk a „bent lakóknak”, és ajándékokkal lepjük meg őket. Az óvodás gyerekek annyira örültek a játékoknak, hogy rögtön birtokba is vették azokat, és nemcsak ők, hanem diákjaink és mi felnőttek is közösen játszottunk a szőnyegen ülve. A kicsik énekkel leptek meg bennünket és egy közös fotóval koronáztuk meg a látogatást.
Ezután az iskolában is átadtuk az Anyaországból érkezett meglepetéseket, mely iskolaszereket, mesekönyveket és társasokat tartalmazott. A helyi tanítók egy közös programmal készültek: együtt nemezeltünk „varázstulipánokat”. Jó volt látni, hogy kamasz gyermekeink milyen aktívan és lelkesen vesznek részt a foglalkozáson, és meghatódva néztük a különböző korosztály tevékenységét. A fotó itt is elkészült, melyet néhány perc múlva a kezünkbe is foghattunk. A kisbaconi gyerekek egy aranyos kulcstartóval és egy képeslappal is kedveskedtek nekünk.
A látogatásunknak tanító jellege is volt, hiszen szerettük volna diákjainknak megmutatni, hogy milyen jó érzés, ha önzetlenül segíthetünk valakinek.
Nehezet váltunk el a gyermekektől, nevelőktől. Rövid idő alatt rengeteg szeretet kaptunk és nagyon közvetlenek és nyitottak voltak mindkét helyen.
Hetedikeseink az elváláskor lelkesen azt kérdezték: „Visszajövünk ma még ide?” Ez a kérdés azt hiszem mindent elárul. Köszönjük a Gondviselés Segélyszervezet közreműködését.
Ezután a Benedek Elek Emlékházba, majd a vízimalomba vezetett utunk. Kisbacont elhagyva a Mohos láp élővilágában gyönyörködtünk, majd végigsétálva a vadregényes fenyőerdőn a Szent Anna kápolnánál kötöttünk ki. Itt visszajutás reményében pénzt dobtak be a gyerekek, majd ide is felhelyeztük a nemzeti színű szalagot. Végezetül a Szent Anna-tó káprázatos látványával búcsúztunk a tájtól. A hazaúton kettő medvével is találkoztunk. Élményekben gazdag napot zártunk.
Az utolsó erdővidéki napot Korondon kezdtük Ravasz János fazekasmester műhelyében. Itt megnézhettük a korongozást és a vésést. Ezt a gyerekek ki is próbálhatták. Az így készült tárgyakat haza is hoztuk. Ezután Parajd felé vettük az irányt. Ha nyomom követjük a parajdi sóbányával kapcsolatos eseményeket, akkor tudjuk, milyen nagy gondban vannak a helyiek. Láthattuk, hogy az üzletek redőnyei le vannak húzva, szinte senki nem volt az utcákon, a parkolók üresen állnak. Úgy gondoltuk szeretnénk hozzájárulni látogatásunkkal egy helyi látványosság, a Lepkeház fennmaradásához. Itt trópusi környezetben, trópusi lepkefajokkal várják az érdeklődőket. Ez pedig úgy lehetséges, hogy a lepkeház importálja a bábokat a származási országaikból, majd a keltetőházban ki keltetik a pillangókat. Ezek után pedig birtokba vehetik a növényekkel, virágokkal, kis tóval, meleg levegővel teli zárt kertet, ahol arany életet élhetnek. Következő állomásunk Szejkefürdő volt, ahol a Mini Erdély épületeit csodáltuk meg, majd az Orbán Balázs Emlékházba is bementünk, végül Orbán Balázs sírjánál szalagot kötöttünk, és a székelykapuk során mentünk végig. Székelyudvarhelyen egy rövid szabadprogram után a szoborparkban Csaba királyfi szobrához kötöttünk nemzeti színű szalagot.
Június 13-án pénteken reggel 6-kor indultunk haza Barótról. Hosszabb időre megálltunk Vajdahunyadon és bejártuk a híres törökverő egykori otthonát. Ezzel egy csodás út végére értünk.
A buszon Huber Erika kolléganőm interjút készített szinte minden gyerekkel arról, hogyan érezték magukat. A legtöbben azt mondták, hogy felejthetetlen és megismételhetetlen kiránduláson vehettek részt. Örültek annak, hogy több időt tölthettek osztálytársaikkal, így jobban megismerhették őket.
Köszönjük Szandhofer Jánosnak, hogy megírja a pályázatot, amely minden évben sikeres.
