Az elmúlt évekhez hasonlóan nagy lelkesedéssel vettünk részt az idén is a programokon Erdélyben.
Minden magyar szíve megdobban, amikor Királyhágónál belépünk Székelyföldre, találkozhatunk az ott élő magyarokkal, és része lehetünk annak a HÍD-nak, ami az anyaországot és ezt a Tündérországot összekapcsolja. Az első nap, mint mindig, az utazással telt. A felkészült diákok kiselőadásaikat adták elő Nagyváradról, Bánffyhunyadról, a Tordai hasadékról. Koszorúztunk Körösfőn, a Vasvári szobornál a Nemzeti összetartozás alkalmából, valamint Farkaslakán, Tamási Áron szobránál. Szovátán a Medve-tónál sétáltunk, és késő este értünk a szálláshelyünkre, Barótra, a Derzs panzióba. A következő napon a vargyasi iskolában hatodikos diákokkal ismerkedtünk,- megtekintettük egymás műsorát. A fogadtatás, mint mindig, szívélyes és szeretetteljes volt. Az Iskolánk szülői, diákjai és tanárai küldtek az ott élő gyerekeknek tankönyveket, ruhákat, társasjátékokat és iskolatáskákat, aminek nagyon örültek. Jártunk Nagyajtán, felköszöntöttük Fekete Levente tiszteletest a 60. születésnapján. Majd megtekintettük a nagyajtai táncszínház „Nádszálkisasszony” című színvonalas előadását. Délután Kisbaconban ellátogattunk Etelka néni malmához és Benedek Elek házához. Vacsora után a baróti bőrdíszműves műhelyébe mentünk. A harmadik napon a híres bútorfestő család, a Sütő család otthonába látogattunk. Ezután következett az egyik kedvenc kirándulás, a Vargyas-patak völgyébe. Megnéztük a Lócsűr barlangot, szalagot tűztünk az Orbán Balázs barlangban. Az estét a vargyasi gyerekekkel töltöttük. A következő napon Törcsvárra utaztunk. A Drakula vára hihetetlen élmény volt mindenkinek, titokzatos, félelmetes és izgalmas is egyszerre. A buszból megcsodáltuk a még havas hegycsúcsokat a távolban. Brassóban, a Fekete templom megtekintése után sétálhattunk egy kicsit a történelmi város központjában. Aznap este a vargyasi diákokkal sportoltunk együtt. Az Erdélyben töltött hét utolsó napján jártuk be a Mohos Tőzeglápot és hallgattuk meg a botanikai ismertetőt. A Szent Anna- tó partjának mesés látványa és története mindig ámulatba ejti az ide látógatót. Az utolsó este a vargyasi gyerekekkel játszottunk, majd elbúcsúztunk Tőlük. A szálláson a sulyok festést próbálhattuk ki a bútorfestő népművész házaspár segítségével. A pakolás, csomagolás mindig szomorú. Az utolsó nap utazással telt megint. Segesvárnál koszorút helyeztünk el a Petőfi szobornál, születése 200. évfordulójának alkalmából. A kora esti órákban érkeztünk meg, élményekkel gazdagodva, fáradtan, de tudjuk:
„Csak a vér s a nyelv tudja összetartani az embereket s a közös múlt emléke. Ha ez megszűnik, fölbomlik a világ.” (Wass Albert)